Bretagni-i kontyalávalók

Bretagne egyike azoknak a ritka franciaországi régióknak, amelyek szőlőből egyáltalán nem készítenek bort. Ellenben több hagyományos italfajta, mint a cidre vagy a mézbor mellett lassan harminc éve a házi készítésű sör is elválaszthatatlanul kötődik az Európa legnyugatibb csücskében található óceánparti vidékhez. A gasztronómia egyik őshazájában a minőségi regionális termékekre épülő francia szakértelem és a folyamatosan fejlődő konyhaművészet jegyében újul meg az italipar is, és szerez egyre nagyobb és nemzetközi hírnevet.

Az Atlanti-óceán partján és a közeli szigeteken a párás, sós levegőn tárolt méhkasokban termelt 71 fajta mézből állítják elő a bretonul susennek nevezett hagyományos édes mézbort, amelyet a helyiek aperitifként ajánlanak, például liba- vagy kacsamájhoz. A Bretagne-ra leginkább jellemző nedű a mifelénk szinte ismeretlennek számító cidre, amelyet az evésre alkalmatlan, apró vadalmából a IV. század óta készítenek a helyiek. Az almát ledarálják és kipréselik, majd viszonylag alacsony hőfokon (5-10 Celsius-fokon) erjesztik. Mielőtt a cukor egészen megerjedne, hordókba vagy üvegpalackokba fejtik, és légmentesen lezárják. Nem igazi almabor a cidre, mert többnyire enyhén szénsavas, akár a tradicionális angol sör. Alkoholtartalma viszont valamivel enyhébb, mint a söré (2-4 százalékos), és ízskálája - a borhoz hasonlóan - a száraztól az egészen édesig terjed.

Az almából pálinkát is készítenek a franciák: a normandiai calvadost Bretagne-ban lambignak nevezik. A cidre-t almapálinkával is szokták vegyíteni kétharmad-egyharmad arányban, majd hatalmas tölgyfahordókban legalább 30 hónapig érlelik. Az így nyert ital neve a pommeau, alkoholtartalma pedig 17-20 százalék. A tradicionális házi termelés a második világháborút követően az iparosodással és az elvándorlással hanyatlásnak indult. A nyolcvanas években azonban az agrárturizmus elterjedésével - és néhány hobbitermelő, például a quimperi Seznec család elszántságának köszönhetően - a cidre-nek valóságos reneszánsza kezdődött Franciaországban, az almások területe alig húsz év alatt 27-ről 800 hektárra nőtt.

Népszerűek a francia italok

A 25 almafajtából készülő Cournouaille cidre-márkanév országos elismertetése és az ahhoz kapcsolódó szigorú szabályozás bevezetése 1996-ban igazi lendületet adott a mára évi 185 millió eurós forgalmat lebonyolító ágazatnak. Jelenleg mintegy húsz cidre-termelőt tartanak számon Bretagne-ban. A cidre-t sokáig a breton palacsinta vagy a galette-nek nevezett édes kekszsütemény mellé ajánlották helyi specialitásként. Az igazán hozzáértők viszont ma már, a szőlőborokhoz hasonlóan, ételekhez is társítanak különböző cidre fajtákat.
A Franciaországban termelt almatartalmú alkoholos italok kilencven százaléka hazai piacra készül, a francia családok évente átlagosan 4-5 liter cidre-t fogyasztanak. Az össztermelés tíz százalékát exportálják, ennek egyik legjelentősebb felvevő országa Japán.

A zeneimádó sörfőző

Az ázsiai ország a legfőbb importőre a francia biosörnek is, amelynek termelése szintén Bretagne-ban indult virágzásnak. A nyolcvanas évek óta sorozatosan nyílnak meg a házi sörfőzdék abban a régióban, ahol korábban soha nem volt sörgyártás. Ráadásul a helyi vállalkozók többsége kizárólag minőségi biosört állít elő, és azt tudatosan a breton identitáshoz próbálja kapcsolni. A breton sörgyártás előfutára 1985-ben két egykori helyi bankár, Christian Blanchard és Jean-Francois Malgorn volt. A pasztörizálás nélkül készülő hagyományos angol sör, a Real Ale atyjánál, Peter Austinnál sajátították el a sörfőzés technikáját Angliában. Hazatérve létrehozták saját sörüket, a maláta ízű, enyhén szénsavas, nagyon könnyű Coreffet, amely bretonul egyébként sört jelent. A ma már hatfajta sört (köztük biosört is) forgalmazó vállalkozást egy négy főből álló egyesület irányítja, amely közvetlenül látja el breton sörrel a helyi boltokat és éttermeket.

A régió sörgyártó hírnevét azonban az ökológiai fejlesztéseivel kitűnt Britt cég vívta ki, amely alig tíz év alatt Franciaország elsőszámú házi termelésű biosörgyártója lett, megelőzve mintegy négyszáz konkurensét. A sikertörténet hátterében egy informatikai és egy marketingszakember, Hervé Corbel és Jean-Francois Istin barátsága és sörimádata áll. Amikor 2000-ben átvették Trégunc település serfőzdéjét, egyáltalán nem értettek még sem a sörkészítéshez, sem annak forgalmazásához. "Hátrányunkból előnyt faragtunk" - mondja Jean-Francois Istin, aki sajátos marketing akciósorozatba kezdett a Britt népszerűsítésére, miután Franciaországban az alkoholtartalmú italok reklámozása tilos.

A zeneimádó gyártulajdonos, aki szenvedélyes gitáros is, a serfőzdében rendezett hagyományos breton zenei estékkel az első évben már duplájára növelte cége forgalmát. Közben fiatal sörkészítőket sikerült megnyernie pasztörizálás nélküli, újfajta biosörök gyártására, amelyekkel számos díjat nyertek. A Brittnél ma már három telephelyen folyik a 12 fajta sör termelése, a központi épületben pedig éppen egy átriumos látványfőzdét terveznek. A 27 embert foglalkoztató vállalkozás 2010-ben 2,5 millió liter sört termelt, évente 20 százalékkal növelve forgalmát.

Celtika 8.8

Egyik legújabb újításuk a könnyű belga gyümölcsös söröket idéző, piros Celtika 8.8, amely kifejezetten nemzetközi piacra készül: a nyolcas ugyanis a japánok szerencseszáma. A márkához egy szarv alakú, zsebre tehető pohár is tartozik. Az igazgató egy kelta-breton legendát is komponált az új sör eredetéhez, és ebből munkatársaival a márka saját honlapjáról letölthető videoklipet is forgatott az óceánparton - alig ezer euróból.

Új termékének Japánban rendezett népszerűsítő körútján látta meg Jean-Francois Istin azt az újrahasznosított anyagból készült söröshordót, amely aztán a cég legjelentősebb európai innovációja lett. Az akváriumra emlékeztető söröshordó tíz kilóval könnyebb a hagyományos fémhordóknál. Az eldobható, illetve újrahasznosítható műanyaggolyóba a sör betöltése ráadásul nem széndioxid hozzáadásával, hanem sűrített levegővel történik.

A sörszállításnak ez a praktikus, új megoldása kiváltotta az érdekeltségeiket védő nagy sörgyártók ellenállását, és lobbitevékenységük révén törvénymódosítással próbálták meg betiltatni annak használatát. A breton politikai döntéshozók érvelése azonban az ökológiai szempontokat is szem előtt tartó, ráadásul az exportálást megkönnyítő "sörakvárium" előnyeiről végül meggyőzte a képviselőket, és elvetették a módosító indítványt.

A Britt termelésének kis hányadát exportra készíti, Japán mellett Olaszországba, Spanyolországba, Nagy-Britanniába, Dániába, Kínába is szállítanak. Az Egyesült Államokban az igazgató gitárjával járja a városokat, és a pubokban népszerűsíti a breton sört. Jean-Francois Istin az MTI-Pressnek elmondta, hogy Magyarországról is kapott már megkeresést. A cégvezetőnek Magyarországról azonban elsősorban nem a biosörfogyasztás jut eszébe, hanem a Sziget Fesztivál. Egyébként nem tervezi, hogy serfőzdéjét nagyipari méretűvé fejlessze, de ha ez mégis megtörténne egyszer, akkor eladná, a pénzből koncerttermet nyitna a sörgyár szomszédságában, és minden este ott lépne fel zenekarával.